2018. május 23., szerda

2018. május 4., péntek

A Lányok az otthonomban - 4.

Mire készen lettem Belle Lara Croft-os ruhaszettjével, ők már teljesen birtokba vették a lakást.
Annáék például előszedték a Scrabble-t, és teljesen bele voltak mélyedve.
- Látom, megtaláltatok mindent, ami a játszáshoz szükséges! - állapítottam meg mosolyogva.
- Igen, mi gumizunk! - kiáltott Elsa.
Én: - Helyes! Az jó játék! Gyerekkorom kedvence. Lehet, hogy még most is kipróbálom! A szókirakós hogy megy, lányok?
Anna: - Nem versenyzünk egymással, ezért nem írjuk a számokat, csak kirakjuk a szavakat.
- Jó ötlet! - helyeseltem. - Ne feltétlenül az legyen a fontos, hogy nyerjen valaki, sokkal jobb csak szimplán játszani a szavakkal vagy gyakorolni a helyesírást, nem igaz? A magyar nyelvet szinte egész életen át lehet tanulni. Nekem is van még mit.
Ariel: - Én szeretek tanulni! Nem állsz be hozzánk játszani?
- Majd máskor, Szépségem, most rengeteg tennivalóm van értetek!
- De valami még eszembe jutott... - szólt félénken.
- Mondd, bátran, kíváncsi vagyok!
- Majd készíthetünk együtt mi is társasjátékot? - bökte ki szerényen.
- Abszolút! - díjaztam az ötletét. - Valamikor nekiülünk gyártani valamilyet, jó?
A lányok lelkesen vágták rá, hogy jó. Elsa-ék is felfigyeltek a tervre.
Én: - Na, de tulajdonképpen nemcsak ezért jöttem, hanem, mert készen lettem Belle új ruhájával! Ha végeztél a játszással, gyere Belle!
- Alig várom, sietek! - örvendezett a lányka.

Később.
Én: - Parancsolj, itt a Larás szetted!
Belle teljesen elámult és nagyon boldogan öltötte magára.
- Annyira klassz! - dicsérte elégedetten a tükör előtt.
- Most már olyan vagy, mint Lara. Ezentúl lehetne a neved, Bara! Vagy csak olyankor, mikor Larás ruhákba öltözöl... Mit gondolsz?
- Remek ötlet! Megyek és elmesélem a többieknek!

2018. március 8., csütörtök

A Lányok az otthonomban - 3.

Ahogy magukra hagytam őket szétszéledtek a házban.

Ariel: - Nézzétek lányok, milyen gyönyörű páfrány!
- Azta, tényleg szép! - válaszolta Anna és Elsa, mert a többiek már nem voltak ott.
Hamu a konyhában kötött ki.
- Mindent szeretnék a mi méretünkben! - vágyakozott hangosan. - Alig várom, hogy süthessek, főzhessek!

Aranyhajat utol kellett érnem.
- Hoztam neked néhány ceruzát! - mutattam neki.
- Jaj, de klasszak! Köszönöm! - örvendezett. - Beteszem őket ide a zsebembe! Ugye milyen jól mutatnak?
- Tökéletes. De mondd, hová készülsz menni?
- Hát, a garázsba.
- Jól van, menjünk!
- De előbb befonnád a hajam? Kicsit zavar így.
- Hogyne!

- Mennyi csodás szerszám! Én is akarok szerszámos ládát magamnak!
- Ez alap dolog a barkácsfelszerelésbe, amit kértél, úgyhogy meglesz, ne aggódj!
- Köszönöm!

Ezután muszáj volt megnéznem mit csinálnak a többiek, nehogy valami galibát okozzanak. De kellemes csalódás volt, hogy milyen jól neveltek. Belle-t az ágyamon találtam:
- Szia, Belle! Mit csinálsz?
Kissé zavarba jött, mikor meghallotta a hangom.
- Bocsánat, hogy kérdezés nélkül elvettem a Tomb Raider-es füzetedet, de ahogy megláttam nem tudtam ellenállni neki! - mondta aranyosan.
- Semmi baj. Tetszik?
- Nagyon!!! Annyira szeretnék olyan lenni, mint Lara Croft!
- Hát, ebben némileg tudok neked segíteni! Mit szólnál, ha varrnék egy hasonló ruhát, mint az övé?
- Tényleg? Az szuper lenne! Fegyverem is lesz?
- Azt nem lehet, még díszből se.
- Hát jó, megértem.

Így máris hozzáláttam megvarrni Belle-nek a szettet.

2018. február 23., péntek

A Lányok az otthonomban - 2.

Miután a lányok végeztek az írással, türelmesen vártak engem.
Én: - Nem hosszú listák, de annál tartalmasabbak. Látom, lesz dolgom elég, ennek örülök. Nézzük, Elsa mit írtál! Könyveket és írószereket szeretnél. Rendben, lesz íróasztalod is.
- Anna, aranyos vagy, hogy neked nincs kívánságod és bármit elfogadsz, akkor ez így is lesz!
- Ariel, te növényeket kérsz, kerti szerszámokat, cserepeket... Oké, idővel meglesz minden!
- Aranyhaj, neked barkácskellékekre és műhelyre volna szükséged, természetesen meg fogod kapni!
- Hú, Hamu, te sokat írtál, felolvasom!
"konyhai eszközök
 tányérok
 bögrék
 lábosok
 és minden, ami egy konyhába szükséges, illetve a  takarításhoz"
Sejtettem, hogy mindez fontos lesz!

- Belle, a túrafelszerelést, kabátokat és bakancsokat meg fogod kapni tőlem, hogy kedvedre járhasd a természetet!
- Akkor most odaadom nektek az első ruháitokat... Nem éppen téli darabok, de hamarosan kaptok melegebbeket, meg pizsamát is, hiszen aludni is kell valamiben, de most, hogy még csak reggel van, marad időm varrni. Azért próbáljátok fel ezeket!
Lányok: - Tyű, de klasszak! Köszönjük szépen!

Ariel: - Nagyon tetszik ez a zöld ruha, pont ilyenre vágynék! Köszönöm Boróka!
Én: - Még lesz elég ruhád, és egyik jobban fog állni neked, mint a másik!
Közben Aranynak eszébe jutott valami:
- Mondd Hamu, nem cserélhetnénk cipőt? Mert az én ruhámhoz jobban állna a kék, a tiédhez meg passzol a rózsaszín is.
Hamu: - De, persze!
Én: - Tudom, lábbelikre is szükség lesz... Ariel-nél is látni! Ahh, mennyi feladat! :-)

Hamu: - Szuper ez a szett! Otthonos és harmonikus velem. Tetszik.
Én: - Örömmel hallom! :-)

Arany: - Imádom, ezt a kertészgatyát, vagy munkásruhát... de inkább barkácsnadrágnak hívnám. Egy hasonló Ariel-nek is kéne...
Én: - Feltétlenül! :-)

Én: - Elsa, Drágám, tudom, hogy retro ez a ruha, de remélem, azért tetszik!
Elsa: - Azt hiszem, egy-két zseb jó lett volna rá, ide előre! Amúgy tetszik, nyáron mindenképp hordani fogom! Lehet, egy szalmakalap illene hozzá...
Én: - Szalma? Hát, azt nem biztos, hogy ígérhetem, de meglátjuk miféle kalapot tudok összehozni neked.

Anna: - Őrület, ez a sok gomb, oda vagyok érte! Köszönöm ezt a ruhát, máris a kedvencem!
Én: - Kedvesem, elbájoló vagy benne és a lelkesedésed is!

Én: - Tudom, Belle, nem nagy szám...
Belle: - Dehogynem, hiszen ez antikolt anyagból van, csodálatos!
Én: - Igen, bár nem teába vagy kávéba áztattam, hanem vízben feloldott akrilfestékbe, hogy biztos megszínezze az anyagot.
Belle: - Nagyon különleges! Kaphatnék táskát is ilyet?
Én: - Természetesen. Tudom, nem volna rossz egy kötött kardigán se, csak ebben teljesen ügyetlen vagyok.
Belle: - Sebaj. Lehet, hogy idővel ügyesebb leszel, vagy megoldod másképpen! :-)

Hát, így telt a reggel a lányokkal, aztán mindenki elfoglalta magát valamivel.

2018. február 21., szerda

A Lányok az otthonomban - 1.

Egy félhomályos reggelen ott ültek az ágyamon.
Én: - Sziasztok, Lányok! Még ha nem is mindnyájan, de örülök, hogy ennyien itt lehettek velem!
- Mi is! - zengték.
Én: - Remélem, hogy a létszám nőni fog idővel, de ha mégsem, így is remekül elszórakozunk majd! Van kérdésetek?
Belle: - Miket fogunk csinálni?
- Először is készítek nektek egy hozzátok méretezett házat, ahová kényelmesen beköltözhettek. Mindent megkaptok tőlem, amit csak szeretnétek, és kedvetekre csinálhattok bármit.
Ariel: - De jó! Én nagyon szeretnék kertészkedni!
Hamupipőke: - Én pedig főzni! Nekem öröm volna és nem teher, ha itt is elláthatnám a házimunkát.
Anna: - Én szívesen segítek mindkettőtöknek! Illetve mindenkinek, aki szeretné.
Én: - Te, Elsa?
Elsa: - Olvasni szeretnék, mert kedvelem a regényeket.
Aranyhaj: - Én kreatívkodnék... Gyártanék mindenfélét. Aki szeretne csatlakozni hozzám, örömmel veszem!
Én: - Nagyon jó, Lányok! Belle?
Belle: - Nem vagyok az az itthon ülős típus. Szeretek a természetben lenni, kirándulni, felfedezni.
Én: - Értem. Az jó dolog! De remélem, azért láthatunk majd itthon is téged!
Belle: - Nagyon szeretnék veletek lenni, amennyit csak lehet, igyekszem majd nem mindig csatangolni. :) Vagy kirándulhatnánk együtt is!
Én: - Mindenképp kerítünk rá alkalmat! Ariel, látom milyen kényelmetlenül vagy ebben a ruhában, hamarosan mindannyian kaptok tőlem kényelmesebbeket!
A lányok nagy örömmel fogadták a hírt, és elégedettek voltak.
Én: - Szeretném, ha listát írnátok, hogy kinek-mire volna szüksége! Tessék, a papiros mindenkinek! A toll egyelőre ilyen nagy, valamikor lesz kicsiben is! Nyugodtan gondolkozzatok, majd visszajövök, ha készen vagytok!
 Folyt. köv.